Nix ugri bugri ország sajtójának nem tetszem

 
  • Googleplus
  • Youtube

Népszava napilapban tegnapi napon – július 11-én – Bonta Miklós újságírótól „Megtévesztett ügyfelek” címmel írás jelent meg.

http://nepszava.hu/cikk/1063152-devizahitelek—megtevesztett-ugyfelek

Idézem a cikknek azt a bekezdését, melyben az újságíró anélkül, hogy előtte kérdezett volna, nevemet az alábbi szövegkörnyezetben említi:

Az ügyfeleket felelőtlen magatartásra biztató Nemzeti Civil Fórum közölte (valószínű, hogy Nemzeti Civil Kontrollra gondolt az újságíró, a cikk pedig IDE KATTINTVA olvasható) Léhmann György siófoki ügyvédnek azt az álláspontját, hogy ha a jegybank alelnöke úgymond könyörög az ügyvédeknek, hogy ne biztassák a szerződéstől való elállásra a klienseiket, akkor "érdemes ennek a megoldásnak utánanézni". Nyilvánvaló – vélik hozzáértők, hogy az ilyen ügyvédi vélemények nem az ügyfelek érdekeit szolgálják. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy Windisch László – még ha úgy tűnik is – nem az ügyvédi gyakorlatba kívánt beavatkozni, és a fogyasztók érdekvédelme miatt érdemes figyelmeztetését megfogadni.

Helyesen ez a közlésem a következő volt:

Mint köztudott, az általam javasolt jogi megoldás nem a szerződéstől elálláson, illetve a törlesztőrészletek fizetésének megszüntetésén alapul, de akkor, ha a Magyar Nemzeti Bank Elnökhelyettese levélben könyörög az Országos Ügyvédi Kamara Elnökének azért, hogy az ügyvédek ne javasoljanak ilyen lehetőséget az adósoknak, akkor érdemes ennek a megoldásnak utánanézni.

A trükkös ujságíró egy szóval nem említi azt, hogy a szerződéstől elállás egyébként nem az általam javasolt  jogi megoldás illetve az álláspontomban nem „úgymond könyörög” szóhasználattal ismertettem a Nemzeti Bank alelnökének szavait.



Könyörög” szót használtam még akkor is, ha a cikkben említett „hozzáértők” meglehetősen zavarosan igyekeznek az alelnök renoméját helyreállítani.

Ugyanis a cikk mondata alapján a hozzáértők szerint is úgy tünik, hogy Windisch László alelnök az ügyvédi gyakorlatba kívánt beleavatkozni, de ők, a hozzáértők a cikkben nem ismertetett okoknál fogva mégis állítják azt, hogy Windisch László nem az ügyvédi gyakorlatba kívánt beleavatkozni.

Több szót Windisch László, vagy a hozzáértői nem érdemelnek, de ha már Bonta Miklós újságíró vette a bátorságot ahhoz, hogy megkérdezésem nélkül idézze pontatlanul szavaimat, veszem a bátorságot ahhoz, hogy immár kissé részletesebben kifejtsem álláspontomat a Ptk. 226. § 2. bek.-en, illetve Ptk. 320. §-on alapuló szerződés megszüntetését eredményező elállással kapcsolatosan.

A Ptk. 320. §- alapján:

 

320. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.

 

A Ptk. 320. §-hoz fűzött Kommentár szerint pedig:

 

„Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést felbontja.

 

Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés és a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye.

 

A visszaszolgáltatási kötelezettség a szerződés megkötésének időpontjától esedékes, így azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg.

 

Az elálláshoz fűződő joghatások a jognyilatkozat közlésével beállnak, ezért a nyilatkozat – a másik fél hozzájárulása nélkül – általában vissza sem vonható.”

 

Tekintettel arra, hogy a Ptk. 320. §-nál megjelölt „jogszabálynál fogva” elállásra jogosultság az alábbi törvényhely alapján megvalósulni látszik:

226. § (1) Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

(2) Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.

A 2014. évi XXXVIII. törvény, valamint ehhez kapcsolódó törvények alapján a bankok által elvégzett elszámolási szálhámosságok folytán valamennyi adós észleli azt, hogy ezek a törvények az adósok lényeges, jogos érdekeit sértik, melyre hivatkozással én nem látom alaptalannak az adósoknak szerződés megkötésének időpontjára visszamenőlegesen történő szerződés megszüntetésére irányuló szándékuk közlését.

Az elállás közlését a bank felé.

Természetesen figyelni kell a Ptk. 320. § alábbi rendelkezését is

 

(3) Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.

közlését de az ehhez a rendelkezéshez kapcsoló alábbi Kommentár megnyugtathatja az adósokat az elállás jogának helyes gyakorlásáról

 

Az elállási jog gyakorlásának fenti okból történő kizárása nem vonatkozik a jogszabályon alapuló elállásra.

Mível a 226. § 2. bek-re hivatkozással azaz törvény alapján gyakorolhatja az elállás jogát az adós, tehát a 320. § 3. bek-ben leírtak nem akadályozzák őt a szerződésnek aláírás időpontjára visszamenőleges hatályú megszüntetésében.

Ami pedig Barabás Gyulának, a Széchenyi Hitelszövetség Elnökének a cikkben megjelent érvelését illeti,

Káros az egyes ügyvédek által megalkotott nyilatkozat, mert félrevezeti az ügyfeleket – mondta lapunk érdeklődésére Barabás Gyula. A Széchenyi Hitelszövetség elnöke emlékeztetett arra, hogy ha meg is volna a jogalap a hitelszerződéstől való elállásra – mint ahogy nincs -, akkor sem lenne elégséges egy ilyen nyilatkozat, ehhez közjegyzőre is szükség van. Az elállási nyilatkozat sorsáról pedig a bíróság dönt.

Barabás Gyula azonban nem tud olyan esetről, hogy így megsemmisítettek volna egy szerződést. Ezért is tartja felelőtlennek egyes ügyvédek magatartását, akik egyen-nyilatkozatokat töltetnek ki ügyfeleikkel, ahelyett hogy az internetről letölthető, ingyenes dokumentumokat használnák

amennyiben korábban egyetemi jogi tanulmányokat folytatott volna, akkor most azt javasolnám neki, hogy még egy-két évig menjen vissza tanulni.

Ugyanis a „jogalap”-ot másként jogszabály pontos megjelöléseként is mondhatjuk adott jogvitához szükséges kötelező kellékként, és remélhetőleg Barabás Gyula sem vitatja azt, hogy az elálláshoz szükséges, szerződések aláírásának időpontjában hatályos Ptk. 226. § 2. bek-e, illetve Ptk. 320 § valós, elállással kapcsolatos jogszabályi rendelkezés.

Azaz butaságot még Barabás Gyulának, a Széchenyi Hitelszövetség Elnökének sem muszáj nyilatkozni.

Arra közlésére pedig, amikor azt mondja Barabás Gyula, hogy

“ilyen nyilatkozat, ehhez közjegyzőre is szükség van” a köznyelv azt szokta mondani, hogy ez egy épületes marhaság.

Figyelmébe ajánlom Barabás Gyulának a jogi egyetem végzésén túl a

„BH1993. 692. A szerződéstől való elállásra vonatkozó nyilatkozat”

Legfelsőbb Bíróság döntvény tanulmányozását az elállásra vonatkozó nyilatkozat alakiságával kapcsolatosan, és amennyiben közjegyzői irat szükségességére lel ebben a határozatban, szólítson fel arra, hogy én adjam vissza a diplomámat.

Barabás Gyulának

 

“Az elállási nyilatkozat sorsáról pedig a bíróság dönt. Barabás Gyula azonban nem tud olyan esetről, hogy így megsemmisítettek volna egy szerződést”.

mondata pedig elárulja azt, hogy jogi diploma ide, jogi diploma oda, Barabás Gyulának, a Széchenyi Hitelszövetség Elnökének egyszerűen fogalma sincs az „elállás” jogintézmény fogalmáról.

Kizárólag Barabás Gyula Népszavás jogi szakértő kedvéért ide másolom még egyszer az elállással kapcsolatos alapvető tudnivalókat:

„Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést felbontja.

 

Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés és a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye.

 

A visszaszolgáltatási kötelezettség a szerződés megkötésének időpontjától esedékes, így azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg.

 

Az elálláshoz fűződő joghatások a jognyilatkozat közlésével beállnak, ezért a nyilatkozat – a másik fél hozzájárulása nélkül – általában vissza sem vonható.”



Tudom én azt, hogy van az a pénz, amiért korpás a hajam, de azért ekkora épületes butaságokat mégsem kellene összehordani még Barabás Gyulának sem.

A szerződést nem megsemmisítik elállás során, hanem a szerződés aláírásának időpontjára visszamenőleges hatállyal az egyik szerződő fél – szerződő felek – megszüntetik.

A bíróság közreműködésére a szerződésnek elállással történő megszüntetéséhez pedig nincs szükség.

Ami pedig Bonta Miklósnak, illetve NÉPSZAVA napilapnak újabb velem kapcsolatos inkorrekt cikke esetére gondolok, iratom korábbi részében közölt

 

„2014. évi XXXVIII. törvény, valamint ehhez kapcsolódó törvények alapján a bankok által elvégzett elszámolási szálhámosságok folytán”

 

mondatrész valóságát indokolt az alábbiak bizonyítani.

Remélhetőleg Barabás Gyula, Bonta Miklós valamint a NÉPSZAVA főszerkesztője tudja azt, hogy 2014. május 11-én az alábbi Alkotmánybírósági döntést hozta:

 

III/773/2015.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése egyedi ügyben alkalmazandó jogegységi határozat Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezések tárgyában – dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata rendelkező részének 1. pontja és az ahhoz kapcsolódó indokolás III/1. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasítja.

Remélhetőleg azt is tudják, hogy ez az Alkotmánybírósági döntés a határozat alábbi pontjaiban megfogalmazott, 2/2014. PJE határozati rendelkezésekkel kapcsolatosan állapította meg azt, hogy ezek nem alkotmánysértők:

 

[38] 4.2. A PJE határozat 1. pontjának második és harmadik bekezdése akként fogalmaz, hogy „[e] rendelkezés [ti: hogy az árfolyamkockázatot – kedvezőbb kamatmérték ellenében – a fogyasztó viseli] tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

 

[39] Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.”

Idáig szerintem még Barabás Gyula, Bonta Miklós, valamint a NÉPSZAVA Főszerkesztőjének is világos az, hogy a bíróságok számára kötelezően alkalmazandó Polgári Jogegységi Döntés alapján tehát akkor, ha a banki kockázatvállalással kapcsolatos tájékoztatás alapján az adósnak azt közölték,  hogy „jelentős” mértékű árfolyamváltozás várható az adósok terhére, akkor egyúttal azt közölték, hogy korlátlan mértékű nem lesz az árfolyamváltozás, hanem csak jelentős. Ebből következően  a banki tájékoztatás tisztességtelensége folytán a szerződés egészben vagy részben érvénytelen

A 2/2014 PJE határozatot 2014. június 16-án hozták, ettől kezdődően kötelező tehát a bíróságok számára.

Nem várom el sem Barabás Gyulától, sem Bonta Miklóstól, sem a NÉPSZAVA Főszerkesztőjétől azt, hogy adjanak választ arra, hogy a Matolcsy féle Bank hogy mert 2014. decemberében az ugynevezett elszámolással kapcsolatosan olyan módszertani előírást hozni, hogy a kereskedelmi bankok valamennyien a banki tájékoztatások vizsgálatát figyelmen kívűl hagyva minden elszámolásukat az adósok felé ugy készítették el, hogy az árfolyamváltozás terheit kizárólag az adóst terheli.

Hogy nem sül le Matolcsy Úrnak a képéről a bőr akkor amikor érvényes jogegységi döntés tartalmát figyelmen kívűl hagyva szándékosan kárt okoz több millió magyar embernek.

Hogy nem sül le a bőr valamennyi magyar lap főszerkesztőjének a képéről akkor, amikor Barabás Gyula féle szakértői véleményekkel még mindig igyekeznek menteni a menthetetlent.

Hogy nem sül le a bőr valamennyi országgyűlési képviselőnek a képéről akkor, amikor naponta nem szólnak arról, hogy ne hűlyitsék honfitársaikat ezzel az elszámolási szélhámossággal.

És akkor még nem beszéltem arról, hogy ez az egész cirkusz, XXXVIII. törvényből eredő intézkedések ellentétesek az Európai joggal.

Illetve sok minden másról sem beszéltem. Egyenlőre ennyit erről a tegnapi NÉPSZAVA cikkel kapcsolatosan, de szerintem Bonta Miklós újságíró még megbánja azt, hogy nevemet leírta. Ugyanis ez minden napi és hetilapban, TV-ben ez tilos. – Világ Magyarsága lap kivételével.

 

Mint ahogy a Somogyi Hírlapnál is, és ennek eredményeként még abban a kis rovatban is törölték itt nevemet, hogy „Róluk írtunk legtöbbet” Szerintem közeljövőben nyitnak egy olyan rovatot, hogy „Róluk írtunk legkevesebbet” és abba bejuthatok.

Soha nagyobb dícséretet ne kapjak. Siófokon 2015. július 12. napján. Léhmann György 

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás