A JÖVŐBE MUTATÓ JOGEGYSÉGI DÖNTÉS

Az alábbi írás a Hiteles Mozgalom oldalán jelent meg. Azt változtatás nélkül közöljük.
Dr. Madari Tibor: Jövőbe mutató jogegységi döntés előtt állunk

I. A Kúria egyik tanácsa a Pfv.I.21.1156/2015/5. számú, felülvizsgálati eljárásban meghozott ítéletében a következőképp döntött:

„Deviza alapú bankkölcsön esetében a kölcsönszerződésnek tartalmaznia kellett volna a kölcsön főtárgyát: a kölcsön tárgyát képező devizát, mégpedig pontos, összegszerű megjelöléssel vagy legalábbis magából a kölcsönszerződésből egyértelműen kiszámítható módon. A kölcsönszerződés e hiányosságát a Bank utólag megküldött folyósítási értesítője nem pótolja.”




II. A Bankszövetség az – elsősorban az  Otp Bank Nyrt-t sújtó- ítélet miatt eddig ismeretlen tartalmú levelet ( iktatószáma: MBSZ/70/1/2016, ügyintéző: dr. Auer Katalin) küldött a Kúria polgári kollégiumvezető bírájának, dr. Wellmann Györgynek, aki arra ismert tartalmú (2016.EI.II.J.37 iktatószámú)  levelében így válaszolt:

"Tisztelt Alelnök Úr, Tisztelt Főtitkár Úr!

A Kúria Pfv. I. 21156/2015. számú ítéletével kapcsolatos jelzésüket köszönöm, az abban foglaltakkal teljes mértékben egyetértek: az ítélet sajnálatos módon valóban ellentétes a 6/2013.PJE határozat indokolásával. Korábban már a bírói szervezeten belülről is jelezték számomra, hogy ez az ítélet nincs összhangban a Kúria által követett gyakorlattal. A Kúria a döntést természetesen nem tartja irányadónak, így intézkedésemre az már nem szerepel a Kúria honlapján. Az érintett ítélkező tanács a jövőben igazodni fog a jogegységi határozathoz és az azon alapuló ítélkezési gyakorlathoz."

A levél létére úgy derült fény, hogy azt  bankokat képviselő jogászok olyan bírósági eljárásokban csatolták be, amelyekben a Bankszövetség és a dr. Wellmann Gyögy által sajnálatosnak tekintett  ítéletre hivatkoztak, hogy azt mintegy "hatástalanítsák".

A levél az adósok képviseletét ellátó ügyvédek és az adósok körében nagy felzúdulást keltett, mivel egyrészt a bírói függetlenség és pártatlanság- jogszabályba foglalt- illúziójának szétfoszlását, másrészt a gazdasági/ politikai erőtér jogalkalmazásra gyakorolt közvetlen befolyását látták benne. A felzúdulás, nyílt levél, tüntetés, tiltakozás nyomán a Kúria érdemben nem nyilatkozott, azonban a még tavaly novemberben a Kúria elnöke által hangoztatott álláspont, miszerint nem indokolt ezen a területen újabb jogegységi határozatot hozni, a levél napvilágra kerülését követően hirtelen megváltozott, és  jogegységi eljárás megindítására vonatkozó hírek jelentek meg.




III. Dr. Wellmann György a következő jogkérdésben indítványozott a fenti előzmények után jogegységi eljárást a Kúriának: "Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?"

A kérdésfeltevés maga jelzi, hogy az OTP Bank Nyrt által alkalmazott szerződési technika jogi megfelelősége a kérdés tárgya – nyilván nem kevés múlik a kérdés megválaszolásán. A kérdés felevetése azt is jelzi, hogy a Kúria rendben lévőnek tekinti dr. Wellmann György és a Bankszövetség közötti szoros kapcsolatot, és a helyzetből úgy lép ki, hogy a  hivatkozott ítéletről kívánja bebizonyítani, hogy az hibás, ellentétes a 6/2013 PJE határozattal, egyezően a levél kijelentésével, mintegy utólag hozza meg a Bankszövetség számára már megelőlegezett állásfoglalást.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

IV. A jogegységi eljárás oka és célzott eredménye
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény szabályozza a jogegységi eljárásfogalmát, megindításának feltételeit, meghozatalának módját. A jogegységi eljárás ebben az esetben azért indult, mert az indítványozó ( dr. Wellmann György) által vezetett ítélkező tanács a fentiekben  megfogalmazott jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának ( dr. Harter Mária)  elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől.

Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy dr. Wellmann György szerint érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza, és a jogegységi eljárás ennek kimondását készíti elő.

Ez nyilvánvalóan annak érdekében tett lépés, hogy dr. Wellmann György a Bankszövetségnek tett ígéretét (A Kúria a döntést természetesen nem tartja irányadónak, az érintett ítélkező tanács a jövőben igazodni fog a jogegységi határozathoz és az azon alapuló ítélkezési gyakorlathoz)  beváltsa.

Ha dr. Wellmann György a jogegységi eljárás kezdeményezését követően tette volna ezt a kijelentést, akkor legfeljebb az volna kifogásolható, hogy a Kúria egyik főbírája nem szokott civil szervezetekkel jogegységi kérdéseket megvitatni, így a Bankszövetség, mint egyesület kivételezett elbánása sérti az egyenlő elbánás elvét.

De mivel dr. Wellmann György ezt a kijelentését a jogegységi eljárás kezdeményezése előtt tette, okkal  feltételezhető ok-okozati összefüggés a Bankszövetségnek tett ígéret, és a jogegységi eljárás megindítása között, ami viszont súlyosan sérti minimum a törvény előtt egyenlőség, a bírói függetlenség elvét, és alkalmas az igazságszolgáltatás pártatlanságában vetett közbizalom megingatására, mert azt a gyanút kelti, hogy erős gazdasági érdekcsoportok közvetlenül befolyásolják a jogalkalmazást, melyre a gyengébb érdekérvényesítési képességgel bíró fogyasztók, az érdekeiket képviselő fogyasztóvédelmi szervezetek, egyesületek nem képesek, így a fegyveregyenlőség elve sérül a bírósági eljárásban.




Ezt a gyanút sajnos a 6/2013 PJE határozat megjelenése ( mely banki jogászok jogértelmezési eszmefuttatását szinte szó szerint átvéve, gyakorlatilag jogszabályokat módosított, és megdönthetetlen vélelmeket állított fel, azaz áttévedt a jogalkotás mezsgyéjére azáltal, hogy a bíróságokra nézve kötelezőek előírásai) óta született kúriai döntések, majd az azokra legitimációs céllal hivatkozó jogalkotási döntések ( melyeket az adósok következményei miatt csak bankmentő törvénycsomagként aposztrofálnak) csak megerősítik: láthatóan az a cél, hogy az adósi érdekérvényesítést korlátozzák, vagy még inkább, képtelen feltételek támasztása révén ellehetetlenítsék ( ennek szép példája az a módosítás, melynek egyfajta értelmezése azt eredményezi, hogy egy érvényes és egy érvénytelen szerződés esetén ugyanaz az eredménye a  felek közti elszámolásnak: ez pedig a banki elszámolás). Ezt eredményezik azok a banki érdekeket képviselő jogászok hathatós közreműködésével folyamatban lévő kodifikációs eljárások is, amelyek az eddigi igényérvényesítés lehetőségeit kívánják szűkíteni ( pl. végrehajtás megszüntetés és korlátozási perek vonatkozásában).
 
Ezzel szemben hiszünk abban, hogy a bírói kar túlnyomó többsége csak a jogszabályoknak, és saját lelkiismeretének alárendelten, központi megrendelések és utasítások  nélkül hozza meg az adott eseti ügyben, a bizonyítás eredményeként a döntését, mely eljárásban nem speciális, csak az érvénytelenségi perekben alkalmazott, a bankok számára testre szabott jogértelmezés, hanem a több százados jogfejlődés eredményeként kikristályosodott elvek érvényesülnek.

Ennek jegyében jelezzük, hogy a bíróságok gyakorlata a jogegységi eljárásban feltett kérdésben szinte egyöntetű: nem tekinti a szerződés részének azt a dokumentumot ( értesítő levél, folyósítási értesítő törlesztési terv stb.), amely nem a szerződéskötéskor keletkezett, és nem a felek együttes jognyilatkozata, hanem az egyik fél egyoldalú jognyilatkozata csupán. Ha e tárgykörben a joggyakorlat elemző csoport vizsgálódna, azt találná, hogy a bíróságok túlnyomó részének  meggyőződése szerint a csak egyik fél által kiállított, egyoldalú jognyilatkozat esetén fogalmilag kizárt, hogy az a szerződés részét képezze, függetlenül attól, hogy a felek a szerződésben így nyilatkoztak-e vagy sem.

Ha a jogegységi tanács ezzel ellentétes eredményre jut, az azt jelzi, hogy egyes  nagybankok rosszul megfogalmazott szerződéses konstrukcióit kívánja megmenteni a kialakult joggyakorlat és jogértelmezés ellenében, az adósok rovására, az európai fogyasztóvédelmi joggyakorlattal szöges ellentétben. Ebben az esetben már csak a törvényhozásnak kell megtennie a záró lépést az "adósmentési" folyamatban, egy egyetlen paragrafusból álló törvény meghozatalával: A pénzügyi szolgáltató a deviza elszámolású kölcsönszerződésekkel összefüggő ügyekben nem perelhető. Ekkor zárul majd le az adósrabszolgaság totális kiépülése, melynek sok más állam látja majd hasznát, a fellendülő kivándorlás nyerteseként.

De ki fizeti majd a révészt? Budapest, 2016. május 8.
PSZLF Egyesület
dr. Madari Tibor, elnök

FIGYELEM! A Facebook folyamatosan korlátozza a bejegyzéseink láthatóságát, ezért a Facebookon közzétett cikkek negyed annyi embert érnek el, mint korábban.
Ha értesülni szeretnél az oldalunk új híreiről, akkor húzd az egeret a Facebook oldalon a "Tetszik/Liked" gombra és pipáld ki az értesítéseket hogy megjelenjünk a hírfolyamban. KATTINTS IDE: https://www.facebook.com/pages/Nemzeti-Civil-Kontroll/342783665741979

Szólj hozzá

Hozzászólás