A DEVIZACSALÁS LELEPLEZÉSE-ÚJABB ÜGYVÉDI NYÍLT LEVÉL A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁHOZ ÉS TAGJAIHOZ II. RÉSZ.

A DEVIZACSALÁS LELEPLEZÉSE-ÚJABB ÜGYVÉDI NYÍLT LEVÉL A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁHOZ ÉS TAGJAIHOZ II. RÉSZ.


(Kérjük a megosztást-terjedjen a leleplezés)

Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú (nem elvi) felülvizsgálati közbenső ítélete a devizaműveleteket (konverziós vételi/eladási szolgáltatás) a hiteljogviszonytól elválaszthatatlannak tekinti [közbenső ítélet  9.o.]. PSZÁF nyilatkozata [F/7.4. – 24.o.] szerint a költség a szolgáltatást nyújtó fél érdekkörében felmerülő ráfordítás, amely a szolgáltatásnyújtással kapcsolatban merül fel és ide sorolja a banküzemi költségek közé tartozó források beszerzése költségnemet is, mely ráfordításokat az adósokra áthárítanak.

Legfőbb Ügyész a Kúria előtt a fenti perbeni szakvéleménye szerint az árfolyamváltozás kockázatát az adós fizeti, ha a THM megállapításakor kalkulált árfolyamon megállapított törlesztőrészlethez képest az árfolyamváltozás kedvező és kevesebb törlesztőrészletet kell forintban fizetnie, úgy a nyereséget nem kell a hitelezőnek átutalnia, míg fordított esetben adós maga viseli az árfolyamkockázat veszteségét. PSZÁF felügyeleti-hatósági nyilatkozat [F/7.4. – 10.o.] szerint az árfolyamváltozás kockázatát a bankok nem a kamatok emelésével, hanem törlesztő részletekben érvényesítették, de a többletfizetés a bankoknál nyereségként nem maradt meg.  MNB tanulmányok 90. 210. [F/7] ezzel szemben rögzíti, hogy az FX-swap ügylet nem jelent devizaárfolyam-kitettséget és az ügylet piaci értéke a tőkerészre eső devizaárfolyam változástól független.

Az induló láb (tőkerészre eső láb) piaci értéke ugyanolyan mértékben változik az árfolyamváltozás hatására, mint a határidős lábának piaci értéke az ügylet futamideje alatt. A határidős láb piaci értéke a forint lejáratkori azonnali árfolyama (ST) és a határidős árfolyam (F) egymáshoz való viszonyától függ. Ha az árfolyam a kamatkülönbözet [rHUF – rDEV) által meghatározott értéknél nagyobb mértékben gyengül (F<ST), akkor veszteséges az ügylet, ellenkező esetben nyereséges.

„Nincs is frank a devizahitelek mögött – Ez komoly?” [F/7.7. melléklet 7. oldal 6. pontjában [„Ki nyerészkedik a magyar devizahiteles családok kárára”] levezeti, hogy 9000 milliárd forint mértékű devizahitel állomány mellett a devizák 10%-os erősödése (forintgyengülés) esetén és 8500 milliárd forint devizaforrás mellett, vagyis 500 milliárd forint nyitott devizapozíció esetén 72 milliárd forint az adósok árfolyam vesztesége és  egyben 72 milliárd forint a bankszektor bevétele, amelyből 47 milliárd forint a bankszektor kamat- és swap hozam ráfordítása és így 25 milliárd forint a bankszektor nyeresége. Az ideális és a valóságos folyamatokra utalva a bankszektor időben elnyújtva jut hozzá a forintgyengülésből származó nyereségéhez, miként arra néhai Makkos Albert tanulmánya [F/7.8.] 3. oldalának [„Hogyan valósították meg a devizaalapú kölcsönt”] első tartalmi bekezdése is utal.




Az árfolyamkockázat nyeresége tehát – a PSZÁF nyilatkozatával [F/7.4. – 10. oldal ad c) alkérdés] ellentétben – van a deviza alapú hitelezésen, azonban az árfolyamváltozás nyeresége/vesztesége és elszámolásának lényeges feltételében felek megállapodása hiányzik, ezért lényeges kérdésben konszenzus és ezzel a kölcsönszerződés nem jött létre. A felperes mindössze annyit közölt, hogy az árfolyamváltozás kockázatát az adós viseli, ehhez azonban lsd. fent veszteség és nyereség egyaránt hozzá tartozik, ezért annak elszámolási feltételeiben feleknek meg kellett volna állapodniuk. Ezt a hitelmegállapodás irányelv 4. cikk (3) bekezdése és a Hpt. 210.§ (1) bekezdése egyaránt a szerződés kötelező elemévé teszi. Az árfolyamváltozás a bank tekintetében – idézem – [F/7] „csak a devizakamatra eső árfolyamkockázat nem esik ki”, ami azt jelenti, hogy a forrásszerzés (swap) nyereséges vagy veszteséges, ezért a kockázatfeltáró nyilatkozat nem elégséges feltétele a kölcsönszerződdés adóst terhelő árfolyamkockázatának mértéke (nyeresége/vesztesége/elszámolása) lényeges feltételei meghatározásának. MNB hivatkozott tanulmányából kiindulva az adóst terhelő árfolyamkockázat elszámolását a bank forrásszerző művelete veszteségének mértékében kellett volna meghatározni, amely a szerződésből hiányzik. Az árfolyamkockázat áthárítása önmagában nem felel meg az árfolyamkockázat elszámolási feltétele meghatározása követelményének, ugyanis annak adóst terhelő költsége csak veszteséges forrásszerzésnél áll fenn (azonban az MNB euro tender mutatja, hogy döbbenetes mértékű árfolyamnyereség beváltására volt szükség a devizaswap ügyeletek zárásához).

Az árfolyamkockázat költsége forrásszerző devizaswap vesztesége esetén sem azonos a deviza-forint árfolyamváltozás mértékével, mivel az adósnál az árfolyamváltozás havonta és tőkére, kamatra, kezelési költségre, míg a banknál a devizaswap futamideje alatt csak a swap partnereket – a változatlan és névleges devizatőke visszacserélése mellett – terhelő kamatra jelentkezik, következésképpen az adóst terhelő árfolyamkockázat költségét csak swap kamatveszteség mértékében, ezzel az árfolyamkockázat elszámolását, mint lényeges feltételt a swap nyereségre és a swap veszteséget meghaladó árfolyamkockázat áthárítás nyereségére is tekintettel az elszámolási feltételének rögzítése mellett kellett volna meghatározni, ami a szerződésből hiányzik és felek ezen szerződési akarata hiányában az bírói mérlegeléssel sem pótolható, ezért a kölcsönszerződés ezen lényeges feltételben történő megállapodás hiányában nem jött létre.

Az árfolyamkockázat a kölcsönszerződés kötelező eleme volt [Hpt. 203.§], erről a felperes tudott, azonban ez a költségelem nem volt látható, mivel az a devizabeszerzés mögöttes fedezeti ügyletéből származott, amelyről felperes nem tudott. A Ptk. 528.§ (3) bekezdésére figyelemmel a Hpt. 209.§ d), 217.§ (2)-(4), 212.§ és 213.§ (1) c) alapján felek a szerződésükben az ügyleti kamaton felül az adóst terhelő egyéb fizetési kötelezettséget is megállapíthattak, azonban ennek alkalmazási feltétele, hogy ezen kötelezettségeket a szerződés egyértelműen tartalmazza, azonban a devizabeszerzés árfolyamkockázati feltételei meghatározottságának fent írt hiányában a szerződés nem jött létre.

Devizaforrás/fedezet szolgáltatás vizsgálata. Kúria 6/2013 PJE határozatának a devizaalapú kölcsönszerződések mögött – a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályok miatt – devizaforrás áll ténybeli állítását, ezért a devizaforrás vizsgálatát lehetetlennek és szükségtelennek minősítő indokolását a devizaforrás ügyfélhez kötését és beazonosítását lehetővé tevő uniós jog elsőbbségébe és uniós bíróság értelmezési kötelezettség doktrínájába ütközése miatt a tagállami bíróságnak félre kell tenni. A PSZÁF 72811-4/2013 ikt. számú (F/7.4.) válaszában értelmezett és az MNB 90. 2010. számú tanulmányban (F/7) részletesen leírt devizaforrás ügyfélhez kötését, ezzel beazonosítását az alábbi uniós jog és azt implementáló magyar jogszabályok kétséget kizáróan biztosítják: 2004/39 Irányelv [MiFID irányelv] 14. (szabályozott piac) és 17. (pénzügyi eszközök) fogalmak, 3. cikk (6) és (10), 25. cikk (2)-(3)-(4)-(5), I. melléklet C szakasz 4. pont, . 1287/2006/EK rendelet 1. cikk (1), 5. cikk, 7. cikk, 8. cikk, 11. cikk, 12. cikk, 13. cikk (1) és I.mell.1.táblázat, 37. cikk. 3/2010 (I.21.) PM rendelet 1.mell.1.III. és. 2., MiFID tranzakciós tábla 2.mell. 30. ügyfél, 5/2010. PSZÁF módszertani útmutató,  9/2011. (VI.17.) PSZÁF rendelet 1.mell. c) MiFID TREM tábla, 2.mell. kitöltési útmutató, 19/2013. (IX.27.) MNB rendelet 2.§ – módosított 20/2012. (X.15.) MNB rendelet, 42/2013. (XII.29.) MNB rendelet 2.mell. C) MiFID tábla 30. ügyfél, 52/2014. (XII.9.) MNB rendelet 8.mell. MiFID tranzakciós tábla 30. ügyfél. A deviapárok alaptermékkel a pénzügyi eszközök szabályozott piacain kereskednek, ez az előfeltétele a MiFID irányelv alkalmazhatóságának, mely szerint függetlenül attól, hogy a tranzakció szabályozott piacon vagy szabályozott piacokon kívül történik, azt a bank MiFID tranzakciós jelentésen a felügyeletnek jelentenie kell, aki azt MiFID táblán tartja nyilván. Az MNB+BANKOK ellen indított adatvédelmi perek elsőfokú eljárásainak jelenlegi állása szerint a kereskedelmi bankok szemben az MNB tanulmányban leírt partnerlimitek szűkössége miatt mégis bankközi hitelfelvételekkel „védekeznek” (analitika nélkül), ezt meghaladóan egyelőre szabályozott piacokon kívüli devizabeszerzésre hivatkoznak (MiFID ügyfél adat nélkül).  

Indítvány alkotmányjogi panasz egyedi bírói normakontrollra. Indítványozom, hogy a t. bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz és ennek érdekében hozza meg a következő tartalmú végzését:




„A bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 37.§-ának (2) bekezdése és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/B.§-a alapján kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a Kúria 6/2013 PJE határozatának indokolása III. pontjában foglalt szövegrész

[A deviza alapú kölcsön mögött – figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra – devizaforrás áll. Annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben.] megsemmisítését, valamint ezen alaptörvény-ellenes indokolás jelen ügyben történő alkalmazása kizárását, mert az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésébe, továbbá 25. cikkének első mondatába ütközik. A bíróság egyidejűleg a per tárgyalását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggeszti. A végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek.”

Indokolás. Az alperes bank a deviza alapú (devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett) kölcsönszerződés alapján csak állítja, de nem igazolta a devizakölcsön deviza alapját képező devizaforrást, miközben az adóst terhelő valamennyi kötelezettséget (tőke, kamat, kezelési költség) az igazolatlan devizához és árfolyamához kötötte. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete [PSZÁF] a Kúriához intézett Budapesten, 2013. május 31. kelt 72811-4/2013 iktatószámú közigazgatási-felügyeleti nyilatkozatában (F/7.4.) kijelentette, hogy a pénzügyi intézmények tömegesen bankközi hitelfelvétellel vagy deviza (fx vagy bázis) swap ügyeletekkel jutottak devizához [PSZÁF 3. kérdés 3. válasz ad b) alkérdés]. A magyar 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2011. november 15-én hatályba lépett 210.§ (5a) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a deviza forrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak. „Megállapítható, hogy banküzemi szempontból devizában azon költségek felszámítása indokolt és lehetséges, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a devizaforrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak” [PSZÁF 3. kérdés 2. válasz].

Konklúzió. A fentiekből következik, hogy a devizaforrás megszerzésének költsége a deviza alap tényadatához kapcsolódó olyan bizonyításra szoruló ténykérdés, amelynek vizsgálata a perben nem mellőzhető. A szerződő feleknek a deviza forrásszerző műveletről és annak költségéről meg kellett volna állapodniuk, mert egyrészt a deviza forrásszerző művelet banki igazolása a deviza ellenszolgáltatás (kamat, kezelési költség) követeléséhez szükséges feltétel, másrészt a deviza forrásszerző művelet a szerződés lényeges körülményét jelentő tényadat és annak megismerése törvényen alapul [magyar Ptk. 205.§ (3)], harmadrészt a deviza forrásszerző művelet az adós személyes gazdasági adata [magyar 2011. évi CXII. törvény 3.§ 1-2., 14.§], mivel az vele közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba hozható gazdasági ismérve, ezért azt a bank peren kívül vagy perben [magyar 1952 évi III. törvény 190.§ (2)] köteles kiadni az adósnak.

Polgári perbeli bizonyítás. A polgári perben a bizonyítás alapvető szabályairól törvény rendelkezik [1952. évi III. törvény [Pp.) 6.§, 163-165.§§]. Kúria a devizaforrás tényére nézve a számára megengedhetetlen törvényi vélelmet állított fel anélkül, hogy a devizaforrás igazoltságáról jogszabály törvényes vélelmet felállított volna. Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben szabályozott bizonyítást csak törvénnyel lehet korlátozni. A perrendtartási törvény a bizonyítást hivatalból csak akkor engedi meg a bíróságnak, ha törvény megengedi, ebből argumentum á contrario következik, hogy a Kúria a bizonyítás kizárását is csak akkor rendelhette volna el, ha azt törvény megengedi, ezért a bizonyítás kizárása nyilvánvaló alaptörvény-ellenes bírói jogalkotásnak minősül.

Kúriának ezen előírását a devizaforrás ügyfélhez kötését és beazonosítását lehetővé tevő uniós jog elsőbbségébe és az uniós bíróság értelmezési kötelezettség doktrínájába ütközése miatt a magyar tagállami bíróságnak egyébként alaptörvény-ellenesség megállapítása nélkül is félre kell tennie, mert az uniós jogba ütköző tagállami norma a tagállami bíróságot nem köti.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

PSZÁF 72811-4/2013. ikt. számú válaszában értelmezett és az MNB 90. 2010. számú 1-92. oldalas tanulmányban részletesen leírt devizaforrás ügyfélhez kötését, ezzel beazonosítását az alábbi uniós jog és azt implementáló magyar jogszabályok kétséget kizáróan biztosítják: 2004/39/EK Irányelv 13. cikk (6) és (10), 25. cikk (2)-(3)-(4)-(5); 1287/2006/EK rendelet 1. cikk (1), 5. cikk, 7. cikk, 8. cikk, 12. cikk, 13. cikk (1) és I.mell.1.táblázat; 3/2010 (I.21.) magyar PM rendelet 1.mell.1.III. és. 2., MiFID tranzakciós tábla 2.mell. 30. ügyfél; 5/2010. magyar PSZÁF módszertani útmutató; 9/2011. (VI.17.) magyar PSZÁF rendelet  1.mell. c) MiFID TREM tábla, 2.mell. kitöltési útmutató; 19/2013. (IX.27.) magyar MNB rendelet 2.§ – módosított 20/2012. (X.15.) MNB rendelet; 42/2013. (XII.29.) magyar MNB rendelet 2.mell. C) MiFID tábla 30. ügyfél; 52/2014. (XII.9.) magyar MNB rendelet 8.mell. MiFID tranzakciós tábla 30. ügyfél;

Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései. Alaptörvény C) cikk (1), T) cikk (1)-(2), 25. cikk kizárólag (1) bekezdés első mondata. Alaptörvény indítvánnyal nem érintett további releváns rendelkezései T) cikk (1-(2), 25. cikk (2)-(3), 28. cikk kizárólag első mondata. 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 24.§ (1) c), 25.§, 32.§ (1), 40.§ (4). 

Alaptörvény-ellenesség. A 6/2013 PJE indokolás III. fejezet idézett szövegrésze sérti az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdés első mondatát, mert tartalma szerint nem igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem jogalkotás, a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) bizonyításról rendelkező 6.§, 163.-165.§§ eljárási normái tartalmának módosítása jogértelmezés útján.

AB releváns határozatok. 31/1990. (XII.18.) [hatalmi ágak megosztása]; 50/2003. (XI.5.) [egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait]; 62/2003. (XII.15.) [alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok léte és betartása]; 42/2005. (XI.14.) [3/2004. BJE jogegységi határozat megsemmisítése];      

Konklúzió. A devizaalapú kölcsönszerződés Hpt. 3.§ (1) g) pont szerinti deviza alapja szolgáltatásában az irányelv 4. cikk (3) és ehhez tartozó melléklet 1. i) pontja értelmében a hitelmegállapodásban meg kell határozni a szolgáltatás – így a devizaforrás szolgáltatásának – tárgyát. A devizaszolgáltatást, mint pénzügyi szolgáltatást a szerződés lényeges devizaalapját maguk a felek tették a szerződés lényeges feltételévé, azonban ennek szolgáltatása feltételeiben nem állapodtak meg. A folyósításkor az adós nyilvántartott devizájának megvétele és törlesztéskor adós forintja ellenében deviza vétele – miként maga a Kúria 6/2013 PJE is indokolja – mindössze átszámítás, ezért az devizafedezetű hitelpénzt nem teremt. A devizaszolgáltatás a szerződés deviza alapja beszerzésére vonatkozó megállapodás. A 6/2013 PJE határozatban említett és a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű jogszabályok csak a devizafedezet követelményét szabályozzák, azonban az adós nem a szabállyal, hanem a bankkal köt szerződést, melyhez adós felé devizaszolgáltatást (devizaforrás beszerzési devizakereskedelmi szolgáltatást) kell nyújtani. A bank ugyanis vagyontömegéből ehhez a szerződéshez tartozó devizaforrást lenne köteles leszerződni, ennek hiányában legfeljebb a részvényesei érdekében deviza vagyontömeget kezel, ami egyetlen devizaalapú kölcsönhöz sem köthető. Az adóssal nem a bank deviza vagyontömegére, hanem a saját szerződésében nyilvántartott devizaforrást biztosító szolgáltatásra kellett volna leszerződni, de egyik is, másik is elmaradt. A devizaforrást biztosító devizakereskedelmi szolgáltatás feltételeinek meghatározása a devizaalapú kölcsönviszony lényeges feltétele, amelyben a felek nem állapodtak meg. A devizaszolgáltatási megállapodáshoz legalább a devizakereskedelmi szolgáltatás (deviza forrás vagy fedezet szolgáltatás) és annak ellenszolgáltatása (devizabeszerzés költsége) lényeges feltételekben kellett volna megállapodni, ami elmaradt, így nem vált a szerződés részévé. Ennek hiányában a bank a saját érdekkörébe, felelősségére és kockázatára végezhetett devizaforrás beszerzési szolgáltatást, azonban abból jogok és kötelezettségek az adósra – megállapodás hiányában – nem háramoltathatók. A kölcsönszerződés a létre nem jötte hiányában joghatás kiváltására alkalmatlan.  

BH2004.142. értelmében a Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdéséből következően a szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, nem pedig semmisségének a megállapítására ad alapot. A másodfokú bíróság ezért nem fogadta el az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben, hogy a követelés-átruházás ellenértéke meghatározásának illetve a teljesítés pontos időpontja megjelölésének hiánya a Ptk. 200. § (2) bekezdés alapján semmisséget eredményez.

B)        fejezet – devizapár vétel/eladás forex-trade (árfolyam-fogadás) ügylet azonnali piaci megbízás lényeges szerződési feltétel hiánya [adós-hitelező].




87/102/EGK irányelv 4. cikk (1) A hitelszerződést írásba kell foglalni. A fogyasztó az írásba foglalt szerződésből egy példányt kap. (3) Az írásba foglalt szerződésnek továbbá tartalmaznia kell a szerződés egyéb lényeges feltételeit.

Ptk. 205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.

Ptk. 207.§ (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

Ptk. 217.§ (1) Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis.

Hpt. 3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: b) hitel és pénzkölcsön nyújtása, g) valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet – váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység.

Hpt. 210.§ (1) A pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet. Az írásban kötött szerződés egy eredeti példányát a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélnek átadni.

(2) A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.

C-312/14 számú uniós ítélet az adós-hitelező közötti árfolyam-műveleteket a felek saját fizetési kötelezettsége teljesítésének módjaként határozza meg (és nem tekinti a MiFID irányelv II. melléklet C. szakasz 4. pontja alá tartozó pénzügyi eszköznek]. Az ítélet egyedi ügyekben eltérést enged a tagállami bíró vizsgálatától függően. míg a fenti A) fejezetben azt a tényállítást tettem, hogy a kölcsönszerződés devizaforrása/devizafedezete beszerzésére az adós-hitelező-devizapartner közötti viszony az adós deviza-nyilvántartási követelésszámlájával végzett, ezért az adósra forrásköltségeket, árfolyamkockázati díjat származtató devizaswap [fx és cross currency swapok] lényeges feltételre nézve a felek megállapodás hiányában a szerződés nem jött létre, úgy B) fejezetben azt is állítom, hogy az adós-hitelező viszonyában az uniós ítéletben használt kifejezéssel élve a szerződés rendelkezéseivel meghatározott [értsd. látható, megállapodott] deviza vételi/eladási műveletek – ha nem befektetési műveletek –, akkor a szerződésben foglalt és az adós által felvett pozíciókakat tekintve HUF/CHF (folyósításkori HUF vétel) és CHF/HUF (törlesztéskori HUF eladás) devizapárral tőzsdén kívül végzett forex-trade ügyletek, azonban a devizaalapú kölcsönszerződésből a forex-trade azonnali piaci megbízás, mint a kölcsönviszonyhoz tartozó lényeges szerződési feltételben történő megállapodás hiányzik, ezért a szerződés nem jött létre.

(Kérjük a megosztást-terjedjen a leleplezés)

VISSZA AZ I. RÉSZHEZ    TOVÁBB A III. RÉSZHEZ.

Szólj hozzá

Hozzászólás