A BANKÁR: KEDVEZMÉNYES FORINTOSÍTÁSRÓL SZÓ SEM LEHET!

A BANKÁR: KEDVEZMÉNYES FORINTOSÍTÁSRÓL SZÓ SEM LEHET!

Mintha mindenki más bolygón élne: teljesen másképp értelmezik a bankok a magyar jogrendet, mint a Kúria vagy a kormány – olvasható ki az alábbi interjúból, amelyet Kovács Levente a Portfolio-nak adott. Ha viszont már itt tartunk, a devizahiteles probléma gyors rendezésére számít a Magyar Bankszövetség főtitkára, többlépcsős megoldás nélkül. Nem opció a bankok számára a kedvezményes forintosítás – hangsúlyozza a főtitkár, akit a készülő bírósági perekről, az elévülés kérdéséről és a bankszövetség javaslatairól is megkérdeztünk.

Portfolio: Amit a bankok tisztességtelenül számoltak el az ügyfeleknek, az visszajár, nem?

Kovács Levente: Igen, ha volt tisztességtelen haszon, az visszajár, ugyanakkor mi azt mondjuk, hogy nem állt fenn tisztességtelenség. A bankok jogkövetőek voltak, vagyis betartották a mindenkor érvényes jogszabályokat, miközben a felügyelet, az adóhatóság és más intézmények folyamatosan ellenőrizték tevékenységüket. Semmi okom sincs feltételezni, hogy valaha is bármelyik bank eltért volna a jogkövetéstől, ezáltal tisztességtelen lett volna.

P.: Ezek szerint az árfolyamrés kérdésében már a Kúriával is vitázik, az egyoldalú szerződésmódosítások ügyében pedig legalább a törvényjavaslattal komoly gondjai vannak a bankszövetségnek.

K.L.: Az árfolyamréssel kapcsolatban látni kell, hogy a magyar bankok nem rendelkeznek – soha nem is rendelkeztek – elegendő svájcifrank-betéttel. Ezért ahhoz, hogy a svájci frankban roppant alacsony kamaton lehessen az ügyfeleknek hitelezni, a bankoknak a forintbetétekből svájci frank fedezetet kellett képezniük. A treasuryk feladata, hogy swap ügyleteken keresztül ezt végezzék. Ennek a jellemző lebonyolítási ára 10 bázispont, azaz 0,1 százalék/év. Ha ezt felszorzom egy 20 éves hitelre, az 2 százalék. A bankoknál az árfolyamrés természetesen szintén az általános üzletpolitika része volt, de hogy a swap ügyletek fedezetét itt biztosították, azt hosszú időn keresztül a hatóságok is szakmai normának tekintették. Lehet erre azt mondani, hogy a swap ügyletek árát a kamatfelárba kellett volna beépíteni, de ha a swap ügyletek az árfolyampozíció fedezésére szolgáltak, akkor véleményem szerint az árfolyamrés volt a megfelelő helye e tétel költségének. Megjegyzem, korábban soha nem merült fel ennek tisztességtelensége, sőt egy sor jogszabály hivatkozik az árfolyamrésre, a felügyeleti ügyféltájékoztatók el is magyarázzák a lényegét. Nemzetközileg is bevett gyakorlat: ahol működik idegen pénznemben hitelezés, ott létezik árfolyamrés is. A Kúriával tehát ebben nem értünk egyet.


P.: Mi a helyzet az egyoldalú szerződésmódosítások megítélésével?

K.L.: Nagyon fontos, hogy a 275/2010-es kormányrendelet meghatározta, hogy a bankoknak hogyan és miként kell megfelelni az egyoldalú szerződésmódosításoknak. Ezeket a bankszektor maradéktalanul teljesítette. Amely esetek ennek megfelelnek, a bankszektor mint jogkövető maradéktalanul tisztességes módon járt el.

P.: Csakhogy a szerződéskötések, sőt a kamatemelések döntő része is 2010 előtt történt, amikor szintén meg kellett volna felelni a közérthetőség elvének.

K.L.: A magyar lakosságnak van egy nagy része – ezt még egyetemi oktatóként is látom – amelynek a pénzügyi szövegértése sajnos fejlesztésre szorul. Erősen vitatható, hogy a szerződésekben mindent a közérthetőség legegyszerűbb szintjéig meg kellett volna fogalmaznunk, hiszen a felügyelet ellenőrizte, hogy a bankszektor működése megfelel-e a jogszerűség, tisztesség követelményeinek. A bankokat sosem marasztalták el a most vitatott rendelkezésekért.

P.: A felügyeletre viszont speciális szabályok vonatkoznak, talán nem lehet tőle elvárni, hogy a jogszabályokat, a jogrendet ilyen mélységig értelmezze.

K.L.: Dehogynem. Határozottan elvárható, hogy az európai jogelvek és a magyar jogrendszer alkalmazásában segítse és ellenőrizze a bankszektor működését, amit ezek szerint vagy elmulasztott, vagy a Kúria határozata nem felel meg a jogrendszer helyes értelmezésének.

P.: A bankoknak mint jogalkalmazóknak nem csupán a leírt jogszabályszöveghez kell tartaniuk magukat, hanem azokhoz a jogelvekhez is, amelyek eddig is léteztek, csak éppen a Kúria most foglalta őket össze jogegységi határozat kérdésében, nem?

K.L.: Az alapvető gond mindig a visszamenőlegességgel van, hiszen nem teszi lehetővé a jogalkalmazó, jelen esetben a bankok számára az alkalmazkodást. A vitatott szerződési feltételek utólagos megítélése nem kizárólagosan szakmai, hanem egyéb szempontok figyelembe vételével történik. A jelzáloghitelezés a világ minden országában több évtizedre szóló elkötelezettséget jelent, és ennek a felvállalásához nagyon nagyfokú jogbiztonságra és jogi szempontból kiszámíthatóságra van szükség. Tudomásul vesszük, hogy a világgazdasági válság hatására változott a környezet, de a Kúria itt nagyon súlyosan utólag avatkozik be bizonyos kérdésekbe, ami nyilvánvalóan jelentős érdeksérelemmel jár. Emellett a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságba vetett hitet is jelentős mértékben rombolja.

P.: A Kúria döntéseit most már adottságnak vehetjük, tekintsünk tehát a jövőbe! Melyek azok a pontok, amelyekben péntekig változtatniuk kellene a politikusoknak a benyújtott devizahiteles törvényjavaslaton? Hogyan nézne ki az a törvényjavaslat, amelyet a bankszövetség is elfogadhatónak tartana?

K.L.: Erre konkrétan nem válaszolhatok, hiszen a tárgyalásokon, egyeztetéseken szereplő kérdésekről van szó. Az biztos, hogy akik valamilyen segítséget kaptak, pl. a végtörlesztés révén, nem jogosultak erre, a kedvezményeket nem szokás halmozni, és jogos a kizárásukra vonatkozó társadalmi igény.

P.: Ilyenek a Nemzeti Eszközkezelő tevékenységét igénybe vett bajba jutottak is?

K.L.: Igen, hiszen nem illik ingyen kenyérért kétszer sorba állni. Akik nagyobb támogatást kaptak, mint amiről ez a törvény szól, azoknak meg kell elégedniük azzal, amit eddig kaptak. A csomag ugyanis óriási társadalmi és banki tehervállalással járhat. Hangsúlyozom a társadalmi jelzőt.

P.: A banki közösség vitatja a kormány értelmezését az 5 éves elévülés kérdésében is. Pontosan hogyan?

K.L.: Az elévülés egy piacgazdasági jogi alapelv, amelyet minden esetben be kell tartani. Az egész világon megvan a kialakult rendszere, nem szeretnénk így mi sem 1867-ig visszamenni. Az európai és a magyar normákat kell alkalmazni, a jogszabály minden esetben 5 évet említ, semmi ok nincs arra, hogy a jogszabálytól eltérjünk ebben az esetben.

P.: Kormánypárti politikusok, köztük Varga Mihály és Rogán Antal szavai alapján minden visszajár, ami a még élő, illetve az elmúlt 5 évben lezárt szerződések esetében tisztességtelen volt. Nem így kell értelmezni az 5 évet?

K.L.: Nem. Ha ma július 1-je van (az interjú kedden készült – a szerk.), akkor a 2009. július 1-jétől zajlott tranzakciókra tudjuk vonatkoztatni, akár élő, akár lezárt szerződésről van szó.

P.: Viszont a Ptk. lehetőséget ad arra, hogy ha az ügyfél akadályozva volt (a Kúria véleménye például csak most derült ki), akkor ezt figyelmen kívül hagyva egy évig érvényesíthesse jogos követelését.

K.L.: Magyarországon bőségesen meg volt adva a jog mindenkinek, hogy bírósághoz forduljon, több ezren perre is mentek, az akadályozás tényét elég furcsa lenne ebbe az ügybe belemagyarázni.

P.: Menjünk tovább. A törvényjavaslat elég szűk határidőket szabott a bankok és a bíróságok számára, hogy bizonyítsák a szerződések tisztességességét az egyoldalú szerződésmódosítások szempontjából. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a bankszövetség a határidők hosszabbítását javasolta a jogalkotóknak. Pontosan hogyan?

K.L.: Mint minden törvény, ez is tartalmaz határidőket. Van olyan, aminek a vonatkozásában rövidebb is elegendő, de van, ahol hosszabbra van szükség. A tárgyalások folyamán mindegyik pont esetében ésszerű határidőket javasoltunk. A pontos számokkal nem terhelném az olvasókat.

P.: Várakozásaik szerint mekkora arányban bizonyulhatnak tisztességesnek a szerződések?

K.L.: A magyar bankszektor minden tagja mindenkor betartotta a jogszabályokat, a kiindulópontom tehát az, hogy minden hitel tisztességes volt.

P.: A bankok által vélelmezett jogszerűségi kritériumoknak tehát megfelelnek, de mi a helyzet a Kúria által lefektetett 7 ponttal, amelyek közül ha egyiken is elbuknak, az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó feltétel tisztességtelennek minősül?

K.L.: A vitatott szerződési feltételeket most alá kell vetni a Kúria elvárásainak, amit minden bank meg fog tenni. Az arányokról nem tudok beszélni, hiszen közel 150 hitelintézetnek kell megnézni a teljes hitelspektrumát. Néhány ezer típushitelről beszélünk, nem lehet tudni, mennyi fog átmenni.

P.: A törvényjavaslat szerint az általános szerződési feltételeket (ÁSZF) kell végignéznie a bíróságnak. Ez rendben van?


K.L.: Nagyon nagy számú szerződéstípusról beszélünk, ezért a legnagyobb probléma az, hogy a 30 nap biztosan szűkös határidő. Nem a bankoknak ahhoz, hogy bírósághoz forduljanak, hanem a bíróságnak az elbíráláshoz. Ráadásul ez nyárra fog esni, amikor rendes esetben ítélkezési szünet van.

P.: Míg a kamatemelések ügye a bíróság kezében van, a törvényjavaslat alapján 90 napon belül kell a bankoknak kiszámítaniuk az ügyfeleket illető árfolyamrés nagyságát. Tiszta, hogy mit hogyan kell számítaniuk?

K.L.: Ehhez a törvényjavaslathoz még egy végrehajtási rendeletre szükség lesz. Az a fő kérdés, hogy milyen módszertan alapján kell számolniuk a bankoknak. Olyan módszertant kell alkalmazni, ami egységes, automatizálható és egységesíthető. De erről majd szeptember elején tudunk beszélni. Akkorra derül ki, hogy sikerült-e olyan módszertant találni, ami alapján a törvény végrehajtható. Azt látom, megvan az a jogalkotói szándék, hogy végül végrehajtható szabályozás szülessen.

P.: Áttérve az őszi teendőkre: a kormány által ígért forintosítás már elfogadott cél banki körökben?

K.L.: Természetesen. A mai forint kamatszint már alkalmas arra, hogy a forintosítást mint reális alternatívát számba vegyük. Korábban a kamatszint jóval magasabb volt, eleve emiatt alakulhatott ki a devizahitelezés. 6-8 százalékos bankközi kamatszint mellett még nem volt ésszerű forintosítani.

P.: Mi az elvárásuk a forintosítással kapcsolatban? Rogán Antal kedvezményes árfolyamú forintosításról beszél.

K.L.: Ez utóbbiról inkább nem beszélnénk, ilyen opció ugyanis számunkra nem létezik, a Kúria döntéséből pont a piaci árfolyam következik. A forintosításnak számos elvi lehetősége van, de nagy kérdés, hogy amikor néhány százezres ügyben valamit végre kell hajtani, szabad-e első, második, harmadik lépésre bontani. Mi azt gondoljuk, hogy össze kell kapcsolni az egyéb intézkedéseket és elszámolásokat a forintosítással, így menedzselhető nemcsak banki, hanem ügyfél szempontból is. Így nem ugrál a törlesztőrészlet egyik és másik lépést követően. Fontos lesz meghatározni azt is, hogy a hitelek a forintosítást követően milyen kamatozás mellett futnak tovább. A lényeg az, hogy végrehajtható, a jogrendnek megfelelő és a terheket megfelelően elosztó jogszabály szülessen, ebből a három kritériumból nem szeretnénk engedni.

P.: Patai Mihály tavaly ősszel azt mondta, az egyszeri forintosításba a forint árfolyama "belerokkanna". Ezt fenntartják továbbra is?

K.L.: Ez ma is áll. A teljes állományt a devizapiacon nem lehet átváltani egyetlen nap alatt.

P.: Az MNB szerepvállalásával, vagyis a devizatartalék egy részének rendelkezésre bocsátásával sem?

K.L.: Erre nem tudok válaszolni, mert a jegybanki szerepvállalásról a jegybanknak kell döntenie. Nem olvastam a sajtóban, hogy a jegybank ilyen döntést hozott volna. De ha hoz, akkor sem hiszem, hogy ezt a sajtón keresztül fogja megosztani.

P.: Mik a bankszövetség várakozásai az őszre vonatkozóan? Mit tudnak üzenni a devizahiteleseknek?

K.L.: Azt kérjük a devizahitelesektől, hogy a fizetési fegyelmet tartsák fenn. Amennyiben elmaradásuk van, és tudják rendezni, mihamarabb zárkózzanak fel. Így bízom abban, hogy automatikus és nagyon gyors rendezésre fog sor kerülni valamikor az ősz folyamán. – Portfolio

Szólj hozzá

Hozzászólás